Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a sokat bírált magyar klímatörvény egy részét
Az Alkotmánybíróság 2025. június 4-én, szerdán közzétett határozatában alaptörvény-ellenességére hivatkozva megsemmisítette a nyúlfarknyi terjedelmű 2020-as klímatörvény harmadik paragrafusának első bekezdését – olvasható a Másfélfok klímapolitikai portál csütörtöki gyorselemzésében. A 2030-ra kitűzött kibocsátáscsökkentési cél ugyanis olyannyira megengedő volt, hogy már évekkel korábban teljesült.
Sulyok Katalin környezetjogász, az ELTE és a Durham University habilitált docense és Huszár András, a Green Policy Center jogász társalapító-igazgatója által elemzett verdikt szerint „az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő” azzal, hogy nem szabályozta Magyarország sajátosságainak megfelelően és átfogóan az üvegházhatású gázok kibocsátásának hagyományos szabályozáson túli, mitigáció gyűjtőnéven emlegetett eszközöket, ahogy az alkalmazkodás (adaptáció) és az ellenállóképesség növelése (reziliencia) is kimaradt a törvényhozási szórásból. Az Alkotmánybíróság ezért arra hívta fel az Országgyűlést, hogy mindezen jogalkotói feladatainak 2026. június 30. napjáig tegyen eleget.
Elavult paragrafusok
Az Alkotmánybíróság döntéséből Sulyok szerint egyértelműen kiolvasható, „az a klímajogszabály, amely nem veszi figyelembe a tudomány legújabb eredményeit a klímaváltozás hatásaival és mozgatórugóival kapcsolatban illetve a klímaváltozás elleni küzdelem legújabb jogi fejleményeit, az nemcsak szakmailag kifogásolható, hanem alaptörvény-ellenes is”. Ebből következően szerinte a természeti erőforrások túlhasználata helyett azok megőrzésének logikájára épülő új klímatörvényre van szükség, amely részletesen tartalmazza a pontos feladatokat és felelősségi köröket, eljárásokat és forrásokat.
Mint Huszár a Másfélfokon írja, „az Alkotmánybíróság salamoni döntést hozott azzal, hogy a nyúlfarknyi klímatörvénynek csak egy elemét, a 2030-as üvegházhatású gáz kibocsátási részcélra vonatkozó vonatkozó paragrafusát semmisítette meg. Így a törvény alapjai – köztük a fontos 2050-es klímasemlegességi cél és a vitatható, az atomenergiát is elfogadó klímapolitikai irány – érvényben maradtak, ami nem hozott teljes »győzelmet« sem a kormány, sem a törvényt az Alkotmánybíróság előtt megtámadók számára” – fogalmaz Huszár. Szerinte a döntéssel az Alkotmánybíróság megteremtette annak esélyét, hogy a „rekordrövidségű” magyar klímatörvénybe bekerülhetnek akár olyan, „eddig hiányzó rendelkezések, mint a magyar karbonköltségvetés felállítása, egy, a klímacélokat ellenőrző független tudományos tanácsadó testület létrehozása, az új jogszabályok fenntarthatósági hatásvizsgálata, a nemzeti karbonárazás alkalmazása, a közpénzek zöldítése, vagy éppen társadalmi részvétel és szemléletformálás előírása”.
Kötelezhetetlen kötelezettség
Sulyok szerint örvendetes, hogy „megtudtuk, hogy hány sebből vérzik a mostani Klímatörvény, kaptunk számos jogi támpontot arra nézve, hogy milyen elveknek kell megfelelnie egy jobb klímatörvénynek, a nagy kérdés most az, hogy milyen konkrét feladatokat, felelősségi köröket és eljárásokat látunk majd az új alkotmányos mulasztás orvoslásakor”.
Az, hogy az Alkotmánybíróság mostani felhívásának teljesítése jogilag nem kikényszeríthető, Huszár szerint is aggodalomra ad okot: „a testület maga is utal rá, hogy egy másik felhívását — a Natura 2000 földrészletek hasznosítása során a természetvédelmi szempontok érvényesítését szolgáló biztosítékok megteremtéséről van szó — az Országgyűlés 2018(!) óta nem teljesíti. Vagyis a törvény módosítását csak politikai eszközökkel lehet kikényszeríteni, nagyon fontos tehát mostantól napirenden tartani az ügyet, és megpróbálni társadalmi támogatottságot építeni”.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: